Hogyan lett egy lesöpört tervből az első táborunk? (és még 6 másik)

Idén lesz a 8. táborunk, a télieket is beleszámítva. Amikor 2014-ben megszerveztük az elsőt, olyat akartam csinálni, amit még senki azelőtt. És olyan is lett. 15 óra edzés telepakolva akcióval megállás nélkül. Medence, busz, diszkó, késharc, földharc. Minden volt.

Ma már egy teljesen másik úton járunk mint 2014-ben. Természetesen ez egy olyan út, aminek valahol a közepén tartunk. Nekünk mint szervezőnek is van még hova fejlődnünk. Még akkor is ha fényévekkel járunk a konkurencia előtt. És mielőtt belemélyednék, ha nem olvasnál tovább itt szeretnék köszönetet mondani az összes Tanítványomnak aki bízott bennem, és amikor azt mondtam: „Ez jó lesz nektek gyertek!” akkor Ti mindig jöttetek és bíztatok bennem.

Na de ahogy eljutottunk ide, annak van egy sztorija amit még nem mondtam el. Igazából egy jó kis esettanulmány arról, hogyan csinálunk olyan táborokat, amit más nem tudna akkor sem ha odaadnám a forgatókönyvet.

Eriknek megint nem tetszett ami van azaz – hogy néz ki egy átlagos tábor?

Nem nagyon reklámozom, de én vagyok az aki az oktatók között állandóan nyűglődik. Nem bírom az alacsony minőséget. Ezt mindig jeleztem és próbáltam javítani, de erre nincs igény. Inkább feladtam ezt a harcot, és a véleményemet megtartom magamnak és csak az iskolánkra koncentrálok. Szóval nekem a táborokkal is bajom volt. Mindegy, hogy a Balaton partján, Izraelben, egy kiképző helyen voltam ugyanazt csináltuk. Technikákat gyakoroltunk. Ez tök jó, de attól az még csak technikák gyakorlása maradt. Ez is nagyon hasznos. Más talaj, időjárás és egyéb körülmények. De nekem hiányzott évente egyszer-kétszer egy kis életszagú bevetés, ahol tapasztalatot szerezhetek. Így alakult ki az a látásmód és stratégia, amit most már rendszeresen alkalmazunk még egy sima szemináriumnál is.

A krav maga tanulónak is kell PISA teszt!

Mindig is volt a fejemben egy vízió arról, hogyan is kéne igazából kinéznie egy ilyennek. A krav maga PISA tesztjét akartam megcsinálni. Ez egy nagyon jó hasonlat szerintem. A teszten megkérdezik, hogy: „Mennyi festék kell erre a falra?”. Te pedig használod mondjuk a téglalap területének kiszámítási képletét amit a suliban tanultál. Valami ilyesmiben gondolkodtam én is. Tök jó, hogy ha azt mondom, hogy fojtásból szabadulás és te megmutatod, hogy ismered a technikát. De vajon akkor is megcsinálod amikor a falhoz nyomnak egy sötét szobában? Mert ha ott rájössz, akkor bármikor! Ha pedig nem akkor még sok ilyet kell csinálnunk.

A félresöpört terv

2013-ban kaptam (és még néhány magasabb szintű oktató) egy levelet a központból, hogy adjunk be tervet egy újraélesztendő programhoz. Külső helyszínes szemináriumok. Busz, diszkó, medence stb…

Elkészítettem egy 1 napos tervet. Extrém lett az tény. 8 óra alatt busz, medence, diszkó összekötve egymással. Nekem nagyon tetszett, de nem én nyertem. Nem lett belőle semmi. Magánbeszélgetésből kiderült, hogy túl drágának találták volna és senki nem fizette volna ki szerintük. Én erre azt mondtam, hogy már pedig az én tanítványaim ha jót adunk nekik nem spúroskodnak és majd én megcsinálom egyedül. Eljött a nyár, kicsit alakítottam a terven és annyira igazam lett, hogy 2 tábort is kellett szervezünk mert 50 jelentkező volt és már akkor is másfélszerese volt az ára a többi táborhoz képest. Nagyon nagy sikerélmény volt számomra, mert beigazolódott az amit állítottam. Először is van igény a jóra. Másodszor, meg lehet csinálni, ha az ember hajlandó befektetni időt, pénzt és kockáztatni a jobb minőségért.

2014 tél: a prototípus

Szóval lement a nyári a tábor. De a télire már olyat akartam, amikor tényleg feladatot kell megoldani a tudásodat használva. Ez lett az airsoft pályás aminek lezárásaként Novák Zoliék kertjében téptük tovább egymást kabátban. Azon a napon volt aztán minden és ez volt az első alkalom, amikor úgy éreztem a technikákon kívül olyan tudást és tapasztalatot tudtam átadni, amit egy edzőteremben lehetetlen.

Közben hivatalosan is átneveztem önvédelmi iskolára magunkat. A többiek a krav magánál leragadtak. De megint csak én láttam, hogy az önvédelem nem csak a fizikai konfliktusból áll. Több rétege van és ha nem vagy mindegyikre felkészülve, a támadód simán eléri, hogy ne legyen időd vagy kedved használni amit tudsz. Másrészt egyetlen ütés-váltás nélkül is érezheted magad vesztesnek egy szituációban. Szóval kerestem a megoldásokat a problémára.

Az áttörés

2015-ben már tudtam mit akarok de az eszközöm nem volt meg hozzá. Nem tudtam eleget. Úgy hozta a sors, hogy elmentem Hollandiába az SIT-re. Amit aztán itthon is megcsináltunk. Nem volt vidám de nagyon hasznos. Aki ott volt tudja, aki lemaradt…háát nem állítom, hogy az élményt sajnálhatja de a tapasztalatot igen. Szóval ott találkoztam először jól felépített szituációkkal.

2015 nyári tábor: Heuréka!

A következő nyári táborra 2015-ben 2 nagy változás is történt ami hatalmasat dobott a lehetőségeinken. 1. Életre hívtuk a Mad Man-t. Ő az a csúnya bácsi aki bántani akar mindig téged. 2. Végre már nem voltam egyedül. Az összes addigi tábort egyedül szerveztem, vezényeltem. Ez be is szűkítette a mozgásteremet. De innentől már egy csapattal tudtam együtt dolgozni. Pl.: Konkoly Sanyinak és Tibinek köszönhetően tudtunk autós részt is csinálni, és azóta is sokkal jobb „meglepiket” tudunk nektek kitalálni Tibivel. Ide tartozik azért az, hogy az elsőnél is volt segítségem Horváth Joe kapcsolatán keresztül szereztük az uszodát és Fekete Zoli biztosította Smaug pusztaságát.

A csapatmunkának köszönhetően sikerült az agresszió 3 típusát lemodelleznünk. Az volt aztán a megdöbbenés. Amikor valamiről tudod, hogy igazad van de nem sejtetted, hogy mennyire! Kiváló harcosok, akik megküzdenek az edzésen több emberrel egyszerre, nem tudtak mit kezdeni egy hőbörgő emberrel. Alapvető konfliktuskezelési képességek hiányoztak. De nagyon hiányoztak! 🙂

A szituációk felállításában sokat segített Wendy, Hollandiából. Ő rendőr és sokat tud a témáról. De volt köztünk szakmai nézeteltérés, ezért külön utakon folytattuk a munkát. Szerintem sokat lehetett tanulni abból a 3 szituból de rögtön látszott, hogy civileknek más megközelítés sokkal eredményesebb lehet.

Akkor azt mondtam ez kell nekünk! csak nem ebben a formában és belevetettem magam a tanulásba. Ezt 3 formában tettem meg. (ma is így csinálom)

100 eurós szakkönyveket rendeltem. Olyan szemináriumokra mentem el külföldre is és tananyagokat vettem amikre ráment a havi fizum de tudni akartam, hogyan működik.
Mindig kértünk visszajelzést a résztvevőktől és finomhangoltuk a rendszert.
Elfogadtam a kritikát. Ez nem azt jelenti, hogy telesírtam a párnám ha valaki fanyalgott. De azért mert valamiben jó vagy nem jelenti azt, hogy más nem adhat ehhez hozzá. A legértékesebb tanítások mindig a jóakaratú, tárgyilagos kritikákból jönnek.

A táborokban alapvető cél, hogy érzed jól magad, de azért közben berakunk olyan szitukba, ahol gyorsan kell jó döntést hoznod és alkalmaznod a krav magát vagy éppen azt az extra tudást, amit ott kaptál. Jó példa a tavalyi taktikai elsősegély nyújtás, köszönjük Krisztbaum Ádámnak! Milyen vicces is volt látni 2016-ban az arcotokat, amikor bementetek a szobába (az airsoft bázison amit Imi szerzett) adrenalintól gőzölgő fejjel, hogy szétverjétek aki rátok támad és ehelyett egy hatalmas káosz várt egy súlyos sérülttel, akit el kellett látni. 😀

Röviden ez a sztorija annak ahogyan ide eljutottunk onnan, hogy volt egy megérzésem mit kéne adni annak, aki részt vesz egy ilyen eseményen.

Ui.:Tisztelet a Mad Man-eknek, akik eddig a vérüket adták, hogy tanulhass: Farkas Feri, Kobzos Feri, Helyes Zsolt, Illés Kevin, Nagy Olivér, Mészáros Imi, András Robi (többször mentett már meg minket vezetőként is), Rohály Robi, Szilágyi Gergő.