2014-04-28
Áldozatvédelem Jog

Jogos védelem – Dr. Mészáros Ádám szabályozási szakjogász írása III. rész

A jogos védelem túllépése

A túllépésnek a jogos védelem kapcsán két változatát kell megkülönböztetni: az időbeli és a szükséges mértékben való túllépést.

Az időbeliség kapcsán azt kell kiemelni, hogy a jogos védelmi helyzet addig tart, amíg a jogtalan támadás, vagy a támadás folytatásának, felújításának közvetlen veszélye (BH 2006. 239.). Ez magában foglalja azt is, hogy megszűnik a védekezés jogossága, ha a támadó kétséget kizáróan felismerhetően felhagy a további támadás szándékával. Amennyiben viszont a jogtalan támadás megismétlődése fenyeget, a jogos védelmi helyzet fennáll. Ehelyütt azt kell kiemelni, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek az elkövetési magatartás kifejtésével befejezetté válnak ugyan, azonban ezt követően is fennmarad a jogtárgysértés, a jogellenes állapot. Erre példa a személyi szabadság megsértése: ha valakit például bezárnak, ebben a pillanatban befejezetté válik a bűncselekmény, azonban a jogtárgysértés addig marad fenn, amíg ez a jogellenes állapot meg nem szűnik. Ennek azért van jelentősége, mert az ilyen esetben a jogtalan támadás addig tart, amíg a jogi tárgy sértése fennáll, így jogos védelem ennek megszűnéséig kifejthető. Erre volt példa a korábban ismertetett eset az orosz üzletemberekkel.

Fontos végül megjegyezni, hogy amennyiben a jogos védelmi helyzet már nem áll fenn (időbeli túllépés), a további „védekezés” immár támadásba áthajló magatartás (megtorlás) lesz. De ha ennek indoka a korábbi jogtalan támadás miatti erősen felindult állapot, amely a belső egyensúly megbomlását és a tudat elhomályosulását idézi elő, az ennek során kifejtett ölési cselekmény az emberölés enyhébb megítélésű esete, az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 161. §) szerint minősülhet (BH 2001. 310.). Megjegyezendő, hogy a testi sértés esetén nincs olyan privilegizált tényállás, ami hasonló „kedvezményt” jelentene az időbeli túllépő részére.

A szükséges mérték túllépése kapcsán két esetet kell megkülönböztetni. Ha a védekező az elhárítás szükséges mértékét felismeri, azonban azt szándékosan haladja meg a védekezés során, ezért a túllépésért büntetőjogi felelősséggel kell tartoznia. Kivételt az önkéntes visszalépés jelenthet. Ilyenkor az esetleges maradék-bűncselekményért tehető felelőssé a túllépő, azonban a jogos védelmi arányosságot az eredetileg szándékolt bűncselekmény kísérlete szerint kell megítélni.

Ha viszont a védekező az elhárítás szükséges mértékét ijedtsége vagy a támadás miatti menthető felindulása miatt lépi túl, nem fog felelősséggel tartozni.

A jogos védelem korlátai

A jogos védelem korlátait a Kúria a következők szerint állapította meg:

verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,

– megtorlásként nem alkalmazható,

kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,

– a támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,

javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti.

Ami talán ezek közül fontos lehet, az a kölcsönös és egyidejű támadás. Ennek tipikus példája a verekedésre való kihívás „elfogadása”, ami alapvetően kizárja a jogos védelemre való hivatkozást, tipikusan annak a részéről, aki az erőviszonyok eltolódása folytán vesztes helyzetbe kerül. Akkor azonban, ha a kölcsönös tettlegesség során azért változnak meg az erőviszonyok, mert az egyik félhez később és előzetesen fel nem ismerhetően további támadó személy csatlakozik, az emiatt hátrányba kerülő fél javára a jogos védelem nem zárható ki (BH 2008. 260.).

Ami az ilyen kölcsönös – vagy annak tűnő – tettlegesség esetén még felmerülhet, az a garázdaság kérdése. Mindkét problémát jól szemlélteti az alábbi eset.

Jogeset leírása:

A BH 2013. 31. szám alatt közzétett eseti döntés szerint az I. rendű és a II. rendű terheltek, valamint V. G. 2010. március 7-én 1 óra 30 perc körüli időpontban T.-n, a G. pincében tartózkodtak ittas állapotban. Az I. rendű terhelt a pince előtt, az A. úton minden indok nélkül a II. rendű terhelthez lépett és őt egy alkalommal ököllel arcon ütötte. A II. rendű terhelt ezt követően az I. rendű terheltet ököllel szintén arcon ütötte, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték. V. G. – miután értesült arról, hogy barátját, a II. rendű terheltet az I. rendű terhelt bántalmazta, az I. rendű terhelthez lépett és őt minden indok nélkül ököllel arcon ütötte. V. G. és az I. rendű terhelt ezt követően egymást több alkalommal, ököllel, testszerte megütötték. A verekedés nyomán mindhárman könnyű testi sérüléseket szenvedtek.

A bíróság döntése értelmében az irányadó tényállás szerint megtámadását követően a II. rendű terhelt visszaütött, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték. E tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. rendű terhelt a támadással az első ütés leadását követően sem hagyott fel, hanem azt tovább folytatta. Emellett az is aggálytalanul megállapítható, hogy a II. rendű terhelt is csak addig ütött vissza, amíg őt az I. rendű terhelt támadta. A támadással azonosan, az elhárító magatartás is puszta kézzel, a testre mért ütésekkel történt. Mindebből a Kúria azt állapította meg, hogy II. rendű terhelt kizárólag a jogtalan támadás elhárítása körében ütötte meg az I. rendű terheltet. Cselekménye szükséges volt a támadás leküzdéséhez és az arányosság követelményét sem sértette. A II. rendű terhelt jogos védelmi helyzete tehát az ellene folytatódó támadás miatt, illetve alatt nem szűnt meg. Általa a folytatódó, folyamatos támadás során kifejtett fellépés annak elhárításához szükséges volt és a védekezéshez szükséges mértéket túl nem lépve, aránytalan sérelmet sem okozott. Ezért a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt cselekménye nem büntethető, az bűncselekményt nem valósított meg.

Az ilyen és hasonló esetekben felmerül a garázdaság bűncselekményének kérdése. A Btk. szerint aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot a) csoportosan, b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva, c) fegyveresen, d) felfegyverkezve vagy e) nyilvános rendezvényen követik el (Btk. 339. §).

A fenti ügyben a bíróság tényként állapította meg, hogy a támadás és elhárítás alkalmas volt riadalom és megbotránkozás okozására, és ezzel a köznyugalom megzavarására. Ennél fogva a garázdaság vétségének törvényi tényállási elemei megvalósultak. E helyzet értékelése körében azonban a Kúria a következetes gyakorlatára utalt. Ennek értelmében a jogos védelmi helyzetben kifejtett – formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásába illeszkedő –cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége. Az ilyen cselekmény nem bűncselekmény. Ehhez képest tehát a jogos védelmi helyzetben cselekvő személy (s így a II. rendű terhelt) magatartása sem bűncselekmény. Az ilyen esetekben tehát közömbös, hogy a védekező magatartás egyúttal valamely más bűncselekmény tényállási elemeinek – így például garázdaság esetében a kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartás – megállapítására alkalmas.

Dr. Mészáros Ádám, PhD

szabályozási (kodifikátor) szakjogász; tudományos főmunkatárs, osztályvezető-helyettes

Büntető Jogtudományok Osztálya, OKRI (Országos Kriminológiai Intézet); Elnökségi tag Fehér Gyűrű, Közhasznú Egyesület

ÖnéletrajzFehér Gyűrű Közhasznú Egyesület

 A jogos védelem sorozat első része

 A jogos védelem sorozat második része