A jogos védelem
Előzmények
A jogos védelem törvényi szabályai az elmúlt majd negyven éven keresztül szinte változatlanok voltak. Áttörő változást a 2009. évi LXXX. törvény hozott.
Ez kivételt nem tűrően fektette le a szembeszállási jogot (pontosabban törölte el a kitérési kötelezettséget immár általános jelleggel), megszüntette a felismerési képességet korlátozó túllépés szabályait, illetve szabályozta a megelőző jogos védelmet. A törvény jelentőségét azt adta, hogy az ebben az időben „hatályban” volt a Legfelsőbb Bíróság (azóta Kúria) 15. számú irányelve, amely bár azt tartalmazta, hogy jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől, előírta azonban, hogy kivételesen a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén, illetőleg a súlyosabb fokban kóros elmeállapotban, szemmel láthatóan tudatzavarban levő személyek jogtalan támadása esetén is. Ez utóbbi esetben kezdetben közömbös volt, hogy a tudatzavart állapotot mi váltotta ki, később a bírói gyakorlat nem követelte meg a kitérési kötelezettséget az önhibából ittas támadóval szemben. Az említett törvény egyértelművé tette, hogy a jogtalan támadóval minden esetben szembe lehet szállni.
Új fejezetet nyitott a védekezés jogának értelmezésében az alkotmányozó hatalom, midőn az Alaptörvény a „Szabadság és felelősség” című fejezetének V. cikkében deklarálta azt az alapvető jogot, amely értelmében – a törvényben meghatározottak szerint – mindenkinek joga van a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Azt a kitételt, hogy „törvényben meghatározottak szerint” a mindenkori büntető törvénykönyv tölti ki valódi tartalommal.
A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) lényegében átvette ezeket a szabályokat, illetve kiegészítette azokat az ún. szituációs jogos védelemmel. Végezetül azt kell megemlíteni, hogy a Kúria 4/2013 Büntető jogegységi határozata „korszerűsítette” a korábbi 15. számú irányelvnek a jogos védelemről szóló rendelkezéseit.
A hatályos szabályozás
A hatályos Btk. a jogos védelmet a következők szerint szabályozza:
A jogos védelem
21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.
22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
A törvény 21. §-a a megelőző jogos védelmet, 22. §-ának (1) bekezdése a jogos védelem mondhatni alapesetét, 22. §-ának (2) bekezdése pedig az ún. szituációs jogos védelmet szabályozza.
A cikksorozat a továbbiakban nem a törvényi sorrendet veszi alapul, hanem előbb a jogos védelem általános szabályait mutatja be, ezt követően ismerteti a megelőző jogos védelemmel, majd a szituációs jogos védelemmel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
A jogos védelem
Jogos védelem esetén jogtalanság áll szemben joggal, másként fogalmazva: jogtalan támadás elhárítható védelmi cselekménnyel. A védelmi cselekmény olyan, amely a törvény megengedő szabálya hiányában bűncselekménynek minősülne.
A jogos védelem szabályainak bemutatása során a támadás értelmezése az első feladat.
A jogtalan támadás
A támadás az elterjedt nézet szerint kizárólag aktív (emberi) magatartás lehet, de ide tartozik az is, hogy ha a támadó állattal valósítja meg a támadást. Ez ugyanis a jogos védelem szempontjából emberi cselekmény lesz. A valóságban a tipikus az aktív támadó magatartás, azonban nem volna helyes elvitatni a lehetőségét, hogy a támadás mulasztásban nyilvánuljon meg. Ami viszont mindenképpen kiemelendő, hogy mulasztás a büntetőjogban nem azonos pusztán a passzív magatartással, a nemtevéssel. A mulasztás fogalmához hozzátartozik a cselekvési lehetőség és képesség, illetve a cselekvési kötelesség elleni nemtevés. Csak az ezeknek megfelelő magatartás alapozhat meg mulasztásos támadást a jogos védelem körében, ha az elkövetőt egyben valamilyen speciális jogi kötelezettség (például a szülő gondviselési kötelezettsége a gyermeke vonatkozásában) terheli az eredmény elhárítása érdekében. Erre szolgálhat például, ha az édesanya nem táplálja a gyermekét, akinek ezáltal az élete vagy a testi épsége veszélybe kerül. Ilyen esetben egy kívülálló harmadik személy az anyával szemben fellépve is megszüntetheti ezt a helyzetet. Szintén megalapozhatja a jogos védelmet a jogellenes állapotot létrehozó, megelőző aktív magatartást követő puszta passzivitás is. Ez tipikusan a személyi szabadság megsértése (Btk. 194. §), vagy az azt magában foglaló emberrablás (Btk.190. §) esetén fordulhat elő.
Jogeset leírása:
Ennek létjogosultságát a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) is elismerte, midőn felmentette azt a két orosz állampolgár vádlottat, akit üzleti megbeszélésre hívott egy lakásba öt orosz „üzletember”, ahol a két vádlottat durván bántalmazták, összebilincselték, megöléssel fenyegették, egyiküknek heroin injekciót adtak be és azzal fenyegették, hogy mindezt addig folytatják, amíg nagy összegű pénzt nem kapnak tőlük. A két vádlottat három napig tartották így fogva, mikor az öt tagú társaságból négyen eltávoztak a lakásból, így csak egy személy őrizte őket, aki kiengedte a két vádlottat WC-re. Itt az egyiküknek sikerült a bilincset meglazítani és levenni, majd a szobában TV-t néző fogvatartóra támadtak, amikor a dulakodás közben az egyik vádlott egy 12 cm pengehosszúságú kést ragadva háromszor hátba szúrta a sértettet, aki ennek következtében életét vesztette. Ezt követően sikerült elmenekülniük a lakásból. (Bírósági Határozatok – a továbbiakban: BH – 1997. 512.)
A támadás a törvény szerint intézett vagy közvetlenül fenyegető és jogtalan is egyben.
A támadás akkor intézett, amikor éppen bekövetkezik, folyamatban van. A közvetlenül fenyegetettség az azonnali bekövetkezés reális lehetőségét hordozza magában. Nem áll fenn azonban jogos védelmi helyzet, ha a sértett (támadó) fenyegető kijelentése nem azonnali (közvetlen), hanem egy esetleges és későbbi bántalmazást helyez kilátásba (BH 1998. 63.). A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll azonban, amíg a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől, vagy annak folytatásától.
A jogtalanság voltaképp jogellenes támadást jelent. Mivel a jogellenesség a cselekmény objektív jellegére utaló sajátosság, ebből következően a gyermekkorú (Btk. 16. §) vagy elmebeteg személy támadása is megalapozza a jogos védelmi helyzetet.
A jogos védekezés
A jogtalan támadással szemben a jogos védekezés áll. A védekező magatartás olyan cselekmény, amely egy bűncselekmény törvényi tényállása alá illeszkedik, azonban azért nem minősül bűncselekménynek, mert egy intézett vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ez pedig kizárja a cselekmény jogellenességét. A védekezés jellemzően tevékenység, azonban adott esetben passzív magatartásban is megnyilvánulhat, így például ha a megtámadott nem hívja vissza a segítségére siető és a támadó ellen forduló kutyáját.
Végül azt kell kiemelni, hogy a jogos védekezésre nemcsak a saját személyt ért jogtalan támadás esetén van lehetőség, hanem arra a mással szembeni, vagy a közérdek elleni jogtalan támadás is alapot adhat. A jogintézmény neve ezért nem jogos önvédelem, hanem jogos védelem.
Dr. Mészáros Ádám, PhD
szabályozási (kodifikátor) szakjogász; tudományos főmunkatárs, a Büntető Jogtudományok Osztályának osztályvezető-helyettese, OKRI (Országos Kriminológiai Intézet); Elnökségi tag Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület
Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület