Előzmények
A megelőző jogos védelem intézményét a 2009. évi LXXX. törvény 5. §-a vezette be az akkor hatályos Büntető törvénykönyvbe, az 1978. évi IV. törvénybe, 2009. augusztus 9-i hatállyal. Ezt megelőzően az ítélkezési gyakorlat nem ismerte el az előzetes védekezés jogszerűségét arra való hivatkozással, hogy támadás, illetve annak közvetlen veszélye hiányában nem áll fenn jogos védelmi helyzet.
A Legfelsőbb Bíróság (azóta Kúria) akkori véleménye szerint a formai ismérvek alapján bűncselekményt megvalósító védekező tevékenység jogszerűsége kizárólag akkor vizsgálható, ha az már megindult, folyamatban lévő jogtalan támadás, vagy jogellenes támadás közvetlenül fenyegető veszélyének leküzdésére irányul. Az általános fenyegetettségi érzés, a jogtalan támadás bekövetkezhetőségének távoli veszélye az akkori Btk. 29. §-a szerinti jogos védelmet nem alapozhatta meg (BH 1995. 685.).
Szintén gátját állta a megelőző jogos védelem elismerésének az a felismerés, hogy a védelmi rendszer az adott körülmények között nem alkalmas arra, hogy vizsgálja az elhárítás szükségességét, annak mértékét és az arányosságát sem, vagyis jelentéktelen támadás esetén is alkalmas igen súlyos, visszafordíthatatlan sérelem okozására; illetve az „önműködő rendszer” nemcsak a közvetlenül fenyegető, jogtalan támadás esetén léphet működésbe, hanem támadás, vagy annak közvetlen veszélye hiányában is, és alkalmas arra, hogy nemcsak jogtalan támadókat, hanem másokat, így ártatlanokat is sértsen (BH 2000. 97.).
A jogirodalomban azonban egyre inkább felmerült annak az igénye, hogy a jog ne mondjon le a fenyegető sérelmek elhárítását biztosító berendezésekről, arról, hogy a technika haladásával lépést tartó bűnözéssel szemben védelmi technika alkalmazható legyen.
Mint említettem, a megelőző jogos védelem intézményét a 2009. évi LXXX. törvény vezette be a magyar büntetőjog rendszerébe. Az elemzés előtt érdemes felidézni a törvényi rendelkezés indokait.
„A jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint nem áll fenn jogos védelmi helyzet, ha valaki a saját vagy más személye, vagy javai elleni esetleges jövőbeli támadás megelőzése érdekében olyan védőberendezést alkalmaz, amely a támadónak sérülést okozhat. A törvény a jogos védelem kriminálpolitikai céljának hangsúlyosabb előtérbe állítása érdekében kifejezetten megengedi az ilyen eszköz alkalmazását. A törvény ezért a jogos védelem körében új rendelkezésként szabályozza az ún. megelőző jogos védelmet.
A törvény értelmében nem a védekezőnek kell viselnie a jogos védelem jelenlegi szabályai szerint nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán védelmezhető javak (például a tulajdonos szokásos tartózkodási helyétől távol lévő ingatlan) elleni jogtalan támadás eshetőségének a kockázatát.
A megelőző jogos védelem olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat. A megelőző jogos védelem szabálya a jogos védelemtől eltérően nem utal a védendő értékek között a saját, illetve mások személye és javai mellett a közérdekre. Ezzel a törvény kifejezi azt, hogy a megelőző jogos védelem csak abban a szűkebb körben értékelhető, ha ténylegesen személyek vagy javak elleni támadás veszélye áll fenn.
A jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is irányadóak. A jogos védelmi helyzettől eltérően itt azonban a jogtalan támadással nem elhárító cselekmény áll szemben, hanem megelőző jogos védelmi eszköz alkalmazása.
A megelőző jogos védelem csupán akkor zárja ki a büntetendőséget, ha három feltétel együttesen érvényesül.
- A megelőző védelmi eszköz alkalmazása egyrészt nem lehet az élet kioltására alkalmas.
- További feltétel, hogy a megelőző védelmi eszköz alkalmazása folytán a jogtalan támadó szenvedjen sérelmet.
- A megelőző védelmi eszköz alkalmazójával szemben az is követelmény, hogy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót tegyen meg a sérelem elkerülése érdekében.
A törvény ésszerű korlátokat állít a lehetséges védelmi eszközök alkalmazása útjába a szélsőséges esetek elkerülése érdekében. Az élet kioltására alkalmas védelmi eszköz használata (így például szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram alkalmazása) nem eredményezhet büntetlenséget. Az élet kioltására alkalmas eszköz fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a Btk. 137. § 4. pont b) alpontjában szereplő »felfegyverkezve« fogalom is használja azt.
A megelőző jogos védelem során maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet, így például nem a jogtalan támadót éri sérelem, hanem egy vétlen személyt.
Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem kockázatát a védekezőnek kell viselnie, ami azt jelenti, hogy ha a védelmi eszköz vétlen személynek okoz sérelmet, e sérelem gondatlanságból történt okozásáért (például testi sértés, vagy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gondatlan vétsége miatt) a védekező felel.
Végezetül a törvény előírja a védekező fél számára azt a kötelezettséget, hogy a sérelem elkerülése érdekében az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtegyen. Ez a kötelezettség teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményeire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény- vagy hangjelzés) alkalmazásával. A »tőle elvárhatóság« fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a gondatlanság egyik formája a hanyagság is (Btk. 14. §), valamint a segítségnyújtás elmulasztása tényállása (Btk. 172. §) is használja.
A »tőle elvárhatóság« minden esetben az ügy egyedi körülményei szerint állapítható meg. Az »adott helyzetben« elvárhatóság pedig azt fejezi ki, hogy nem csupán a védekező személye, hanem a választott eszköz is befolyásolja, hogy milyen módon kell a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent megtennie. Mindezek alapján tehát a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a védekező minden tőle elvárhatót, és minden tőle az adott helyzetben elvárhatót megtett-e a sérelem elkerülése érdekében.”
Dr. Mészáros Ádám, PhD
szabályozási (kodifikátor) szakjogász; tudományos főmunkatárs, osztályvezető-helyettes Büntető Jogtudományok Osztálya, OKRI (Országos Kriminológiai Intézet); Elnökségi tag Fehér Gyűrű, Közhasznú Egyesület
Önéletrajz; Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület
A jogos védelem sorozat első része
A jogos védelem sorozat második része
A jogos védelem sorozat harmadik része