Előszó
Eva Edit Eger Phd. előadásában és írásában is a Holokauszt tragikus, embertelen körülményeivel találkozhattunk. Amikor élőben megismerhettük, nem is sejtettük, hogy miken ment keresztül. Pár évtizeddel ezelőtt a példája fejlődési rendellenességnek számított volna, hisz az lett volna várható, hogy az ilyen korai években elszenvedett tragédia és a szülők, lakóhely elvesztése pszichés zavarokat okozzon. Ma már tudjuk, hogy a reziliencia terminussal leírható, hogy a pokoli körülmények ellenére miért vált mégis boldog, sokszoros nagymamává, sikeres előadóvá, szakemberré, aki traumákat segít feldolgozni többek között katonáknak, katasztrófák és erőszak áldozatainak.
“A jelenben élés képessége tesz valakit túlélővé. Koncentrálni arra, hogy mi maradt és nem arra, ami elveszett. Az áldozatok arra várnak, hogy valaki kiszabadítsa őket. (…) A túlélők flexibilisek. Az áldozatok a haragba temetkeznek. A túlélők saját döntéseket hoznak. „
Eva Edith Eger, klinikai szakpszichológus, 1998
Reziliencia
A fogalmat eredetileg a fizika tudománya használta, és a egyes fémek ellenállóképességét fejezi ki sokkhatással szemben.
„A reziliencia tehát olyan rugalmas (képlékeny) ellenállóképesség, amely a tárgy kohézióját a végsőkig fenntartja, a tárgyat a töréstől megóvja. ’Rugalmas ellenállóképesség’ – ez lehetne a szó legadekvátabb fordítása. A szó gyökere a latin ’salire’ (ugrani) ige: ’re-salire’ ’re-silire’, annyi mint ’hátraugrani’, hátrahőkölni, sőt, előre-hátra feszülni, – oldódni, de nem eltörni. Abban a pillanatban, hogy törés áll be, megszűnik a reziliencia…”
Livia Javor pszichoterapeuta, 2001
Később a pszichológiában a szélsőségesen rossz helyzetek gyermek áldozataiban megmutatkozó meglepő és látszólag megmagyarázhatatlan megbirkózó-, öngyógyító képességet értették rajta. Tudományosan ellentmondásosnak tűnt, hisz a vizsgálati alanyok nem az elmélet szerint felállított negatív viselkedési és érzelmi reakciókat mutatták. Azóta nagy előrelépésnek vagyunk tanúi a fogalom megértésében a fejlődés- és neveléspszichológia, neveléslélektan, az ökológia és a neurológia területén zajló kutatások révén.
Később a pszichológiában a szélsőségesen rossz helyzetek gyermek áldozataiban megmutatkozó meglepő és látszólag megmagyarázhatatlan megbirkózó-, öngyógyító képességet értették rajta. Tudományosan ellentmondásosnak tűnt, hisz a vizsgálati alanyok nem az elmélet szerint felállított negatív viselkedési és érzelmi reakciókat mutatták. Azóta nagy előrelépésnek vagyunk tanúi a fogalom megértésében a fejlődés- és neveléspszichológia, neveléslélektan, az ökológia és a neurológia területén zajló kutatások révén.
Mindenkit érhetnek traumák az életben: családtagok elvesztése, szerelmi csalódások, betegségek, utcai rablás, a munkahely megszűnése, akár természeti katasztrófa. Ezek az események lehetnek tejesen váratlanok, sejthetőek vagy akár előreláthatóak, a lényeg, hogy a helyzet okozta sokkhatás sajnos elkerülhetetlen. A reziliencia lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben fejleszthető képességet jelöli, hogy a megrázkódtatás után hamar vissza lehet nyerni az optimális állapotot, testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után.
„A megrázkódtatás után meglepő módon, mintegy varázsütésre, új képességek bontakoznak ki. […] A legnagyobb nyomorúság, különösképpen a halálfélelem, úgy látszik, hogy rendelkezik olyan hatalommal, hogy a még meg nem szállt, a megérésre nagy nyugalommal váró rejtett diszpozíciókat hirtelen felébresszen és működésbe hozzon.”
Ferenczi Sándor, orvos, pszichoanalitikus, Sigmund Freud legközelebbi munkatársa, 1971
Az önvédelmi óráinkon nem véletlenül kap kiemelkedő szerepet a stressz-szituációk szimulálása, a mentális felkészítés, a technikák reflexszerűvé válásának begyakorlása, mely felkészít a sokkos állapottal való megbirkózásra. A képességfejlesztés lehetővé teszi, hogy fizikai és mentális erőforrásaidból tudj meríteni stresszes szituációkban. A pozitív változásokat és eredményeket rendszeres edzéssel lehet elérni, a hatás pedig nem marad az edzőtermen belül. Sok visszajelzést kapunk tanítványoktól tárgyalási eredményekről, munkahelyi konfliktusok hatékony kezeléséről, főnökkel való kommunikálás eredményesebbé válásáról, sikeresen megelőzött és megoldott utcai konfliktusokról.
„A reziliencia olyan képesség, amely a sérülés, bántalmazás vagy trauma utáni felépülést és az adaptív viselkedés fenntartását lehetővé teszi.”
Norman Garmezy, klinikai szakpszichológus, kutató, rezilienca kutatás úttörője, 2003
Czeglédi Tímea szociológus összefoglalásában:
Reziliencia, mint belső tulajdonság
- Azonosításra szolgál: a hátrányaik ellenére sikeres diákok a reziliensek: resilient, invulnerable (Alva, Perez et al.)
- Bizonyos pozitív belső tulajdonságok összefoglaló neve: motiváció, magas önbecsülés, kimagasló teljesítmény (Read, Waxman – Huang – Wang)
- Boldogulás a nehézségek ellenére: „A reziliencia olyan univerzális képesség, amely lehetővé teszi egy személy, egy csoport vagy egy közösség számára, hogy megelőzze, minimálisra csökkentse vagy legyőzze a megpróbáltatások káros hatásait. (…)” (Grotberg – Nemzetközi Reziliencia Projekt)
- Komplex belső tulajdonság: a különböző megpróbáltatásokra különbözőképpen reagálhatunk (Sameroff). Az életút különböző szakaszain a megbirkózási képességek eltérő formáival találkozhatunk (Sugland – Zaslow – Nord)
A reziliencia egyfajta védőpáncélszerű képesség, amely azt teszi lehetővé az egyénnek, hogy ellenálljon a nehézségeknek, és hatásukból felépüljön.
Sybil Wolin fejlesztő pszichológus, és Steven J. Wolin pszichiáter, kutatók 1993.
A környezeti tényezőket ugyanúgy vizsgálat tárgyává kell tenni
- A környezeti tényezők csoportosítása (Sugland – Zaslow – Nord):
- Rizikótényezők mérése (Waxman – Gray – Padrón, Luthar – Zigler)
- Egyetlen ilyen tényező még nem növeli a rendellenességeket, többnél már halmozottan jelentkeznek (Rutter)
„A reziliencia a rizikótapasztalatok hátrányos hatásaival szembeni bizonyos fokú ellenállást jelent.”
Rutter (2000.)
Belső és külső tényezők együttes hatása
A nehézségek ellenére történő boldoguláshoz pozitív belső és külső tényezők egyaránt szükségesek (Waxman – Gray – Padrón, Rutter)
- a személyiség alkati jellemzői
- a szeretetteljes családi kötődés
- valamint a környezetben fellelhető külső támogatórendszer (Garmezy, Waxman – Gray – Padrón)
„A reziliencia a viszontagságos körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség a boldogulásra, az érlelődésre s a kompetencia növelésére. Ezek a körülmények lehetnek biológiai rendellenességek vagy környezeti akadályok. A viszontagságos körülmények továbbá lehetnek krónikusak és sűrűk vagy súlyos, nem gyakori válságok. Ahhoz, hogy az egyén boldoguljon, gyarapodjon, érlelődjön, kompetenciáját növelje, mozgósítania kell minden erőforrását, legyen az biológiai, pszichológiai vagy környezeti.”
Kimberly A. Gordon Rouse, Ph.D, 1995
A túlélési szótárunkban elengedhetetlen képességgé váltak: rugalmas állhatatosság, a válságokban is kikezdhetetlen és megingathatatlan ellenálló képesség, a környezeti bizonytalanság és kiszámíthatatlanság jó tűrése, adaptáció (alkalmazkodás), problémamegoldó képesség. A változékony, komplex gazdasági környezetben, nem lehet mindig kiszámíthatóan tervezni, ahogy a ‘Nagykönyvben meg van írva’. A megnövekedett munkahelyi stressz, az egzisztenciális bizonytalanság egyre nagyobb teherré válik, így még fontosabb, hogy használjuk és fejlesszük a képességeinket, hogy ilyen szituációkban tudjunk meríteni a mentális és pszichés erőforrásainkból. A reziliencia szerencsére fejleszthető képesség. Lehetővé teszi, hogy megfelelően válaszoljunk a környezetből ránk hatoló akár szélsőséges eseményekre, meglássuk a megoldást, a kiutat.
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig
Portia Nelson, There’s a Hole in My Sidewalk: The Romance of Self-Discovery
Utószó
A fogalmak, amikkel találkozunk (a következő cikkekben is) komplex jelenségeket írnak le, a társadalom -és orvostudományok fejlődésével alakulnak és gazdagodik a jelentéstartalmuk, különösen a kutatási eredmények fényében. Minden tudományágra jellemző, a minél teljesebb körű magyarázatok és szabályszerűségek keresése. A kutatók egymás mellett létező elméleti modelleket, kereteket alkotnak, amiket újabb és újabb kutatások fényében változnak. Gondoljunk például a táplálkozástudományban a koleszterin, a tojás és a só körüli tudományos vitákra.
Egyre több fogalmat és jelenséget térképeznek fel különböző tudományterületek, így a fogalmi definíciók sokrétűvé válnak. A szabályszerűségek gyakran nem determinisztikusak, hanem inkább tendenciaszerűek, valószínűségeken alapulnak, különösen azokban a tudományokban, amelyekben az ember a vizsgálat tárgya. Így kérlek ne várj kőbe vésett igazságokat, amik önmagukban mindenre választ adnak.
Itt megtudhatos az ökológiai lábnyomod nagyságát
Resilience Research Centre oldala
“Why Resilience?” A Review of Literature of Resilience and Implications for Further Educational Research
Ryan S. Santos 2012