A Heroikon Konferencia kapcsán osztanánk meg Veled Edith Eva Eger Phd. előadását, majd később a személyes emlékiratát magyarra fordítva.
Terveztük már korábban is, hogy a stressz és életveszélyes szituációk lélektanával és fiziológiájával foglalkozzunk, továbbá a lelki ellenálló képességgel, a rezilienciával. Edith Eva Eger tiszteletére szeretnénk megismertetni Veled az előadást, a következő posztban a személyes emlékiratát a későbbiekben pedig a fent említett kérdésekkel foglalkozni. 
Nagy hatással volt ránk Edith személyes kisugárzása, az az életvidámság, ami jellemezte közel 90 évesen is. Amikor a színpadra ült, azt gondoltuk, mitől is lehet ilyen friss mentálisan és fizikálisan 86 évesen. Amikor megtudtuk hogy mi lesz a téma, megállt az ereinkben a vér és már nem tippelgettük kíváncsian, hogy mi lehet titka…
Edith Kassán gyerekkorában a bálokról, színházi estekről ábrándozott, amikről anyjától és nővéreitől hallott, Horthy bevonulásakor a kormányzó előtt is fellépett, csárdást jártak 1938-ban. Szüleinek korábban volt jegye Amerikába, de nem utaztak el, mert nem tudták elhinni, hogy bajuk eshetne.
A hirdetmény elrendeli Kassa területén a „zsidófajú egyének” elkülönítését és megállapítja a gettó területét.
A marhavagonokba 1944. május 15-én terelték be őket, azt mondták, Magyarországra viszik őket dolgozni.
Édesapját ott látta utoljára a vagonon. Miután kiterelték őket Auswitzban, őt az anyjával és a nővérével állították be a sorba, aminek végén Mengele osztotta be az embereket elgázosítandó és munkaképes kategóriákba. Az anyját korán őszülő haja miatt balra, őket jobbra küldték. Edith az anyja után próbált menni, egy kar megragadta, dr. Mengele így szólt: „Nemsokára találkozol az anyáddal, csak zuhanyozni viszik.” Nem értette, hogy ez mit jelent, de később a női foglyoktól megtudta, hogy édesanyja meghalt a gázkamrában. Édesanyja szavai tartották benne a lelket, mely szerint a lelket nem tudják megölni és azt nem tudják elvenni az embertől, ami a fejében van.
Dr. Mengele szórakoztatására zenész és táncos foglyokat verbuváltak az őrök. Táncolás közben arra gondolt, hogy a Rómeó és Júliát táncolta az Operaház színpadán, ahogy a szexuális erőszak áldozatai is gyakran kikapcsolnak, hogy túl tudják élni a traumát.
„Közben Dr. Mengele arról beszélgetett a körülötte lebzselő SS-katonákkal, hogy kiket küldenek majd a halálba. Én pedig imádkoztam. Nem csak magamért imádkoztam, hanem Dr. Mengeléért, hogy térjen jobb belátásra. Mi több, elkezdtem sajnálni a nácikat. Mert arra gondoltam, én talán túlélem ezeket a borzalmakat, ők viszont kénytelenek lesznek együtt élni mindazzal a szörnyűséggel, amit tettek.” A kenyér darabokat, amiket oda szórtak neki a táncért, megosztotta három az éhségtől haldokló lánnyal a barakkban.
Akkor is volt választása, amikor kannibalizmus tört ki a táborban, akármilyen éhes volt, inkább füvet evett. Ő és nővére, Magda számtalan alkalommal álltak ott a halál kapujában. Amikor zuhanyozni mentek, sohasem tudták, gáz vagy víz jön-e a zuhanyrózsából. Mindig arra gondolt, ha ezt a napot túléli, szabad lesz holnap. Rengetegen a kerítésnek rohantak, ahol halálra rázta őket az áram, vagy megtámadták az őröket, és azonnal lelőtték őket.
1945-ben a hadifoglyokat arra kényszerítették, hogy másik távolabbi táborba masírozzanak át. Nagyon le volt gyengülve, ezért lelőtték volna az őrök, ha három társa, akikkel megosztotta a kenyeret, nem vitték volna a karjaikban a menetelés közben. 1945 májusában Edithet a holttestek közül kotorta ki a felszabadító 71-es gyalogosezred Gelsenkirchenben, mert észrevették, hogy mozog a keze, csont-soványra fogyott le és el volt törve e gerince.
Nem vártak sajnos szeretettel szülő városában, mint remélte, sokan a megértés és együttérzés teljes hiányáról tették tanúbizonyságot. Csehszlovákiába költözött, ott megismerkedett egy cseh partizánnal, akihez hozzáment és az USA-ba utaztak 1949-ben, sokáig gyárban dolgozott, kint tanult meg a gyermekei könyveiből angolul. 1969-ben kapta meg a pszichológia diplomáját, háborús veteránoknak és erőszak áldozatainak segít.
Üzenete számukra
„Mi az életet választottuk, nem azt kérdeztük, hogy miért velünk történik ez, hanem azt kérdeztünk: most mit kell tennünk.”
„Meghalni könnyebb, mint élni. A születési anyakönyvi kivonatunkra nem az van írva, hogy az élet könnyű lesz. A tragédiát lehetőségbe lehet fordítani, addig ismeretlen képességeinket fedezhetjük fel.”
„Az általános felfogással ellentétben nincsenek áldozatok ebben a világban – csakis tudatos együttműködők vannak. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy megváltoztassa az életét. A körülményeinken sokszor persze nem tudunk változtatni, de igenis felelősek vagyunk azért, hogyan viszonyulunk a világhoz. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy megváltozzon.”
„Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörű virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat”.
„Csak egymásra számíthattunk, de ma is csak egymásra számíthatunk. Csak az itt és most van, csak most tudlak megölelni.”