Stressz- és konfliktus kezelés

A stressz

A leggyakrabban használt fogalom Lazarus és Folkman (1984) nevéhez köthető, miszerint „ a stressz az, amikor egy személy a környezetből érkező megterhelést, kényszert vagy lehetőséget úgy ítéli meg, mint olyat, ami meghaladja erőforrásait”. Stresszor: Szervezetre ható külső erők, körülmények, veszélyeztető környezeti hatások, stresszhelyzetek (pl. fizikai sérülés, testi fenyegetettség, pszichológiai fenyegetettség). Stresszválasz: A megterhelés szempontjából két fő típust tudunk elkülöníteni: az izommunka végzésével és az információáramlással kapcsolatosat. Az információterhelésnek további két formája létezik: fiziológiai és pszichológiai. Az idegrendszerbe érkező információknak egy része tudatosul, ezek okoznak pszichológiai információterhelést. Az idegrendszerbe érkező, de nem tudatosuló – ezek vannak többségben – információk pedig fiziológiai információterhelést idéznek elő.

A stressz fogalom három összetevője:

• a stresszorok, a veszélyeztető környezeti hatások
• az élettani és pszichológiai stressz reakciók (a stressz reakció beépített mechanizmus, akkor lép működésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben, ezért a stressz, védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír)
• az egyén pszichológiai, alkati, személyiség adottságai.

 „Pozitív stressz”

serkentőleg hat, segít a vészhelyzet elhárításában és ezt követően rövid időn belül visszatér a szervezet a normális szintre. (Erre példa egy támadás az utcán. Ekkor a stressz-hormonoknak köszönhetően az izmainkban fokozódik a vérellátás, mely a menekülést szolgálja.)

„Negatív stressz”

inkább lelki folyamatokon nyugszik, általában egy élethelyzet idézi elő. Ezek a hatások különböző testi és érzelmi tünetek kialakulásához vezetnek, úgymint kézremegés, verejtékezés. (Ilyen reakciót válthat ki egy házastársi veszekedés, vagy sorban állás a már egyébként is fokozott érzelmi állapot talaján.) Fenyegető szituációban a szervezetben fokozódik az ún. stressz-hormonok, az adrenalin és noradrenalin termelése. A fokozott stressz-hormon szint mozgósítja a szervezetet: a vérnyomás emelkedik, fokozódik a szívverés, a gyomor és a bőr erei összehúzódnak és csökkentik az oda jutó vér mennyiségét, biztosítva a szív megnövekedett munkájához a tápanyagot. A stressz-helyzetekben az adrenalin és noradrenalin mellett egy szteroid hormon, a kortizol termelődése is fokozódik, amely hatására cukor és zsír szabadul fel a szervezet raktáraiból, energiát biztosítva az agy és az izomzat fokozott munkájához.

A stressz folyamata három szakaszra osztható:

1., A veszély helyzet (riadó), mely a szervezetet fokozott állapotba helyezi.

2., Az ellenállás a kialakult helyzet megoldására mozgósítja a testet.

3., Kimerülés stádiumában a nyugalmi egyensúly már nem tud visszatérni, állandósul a fokozott készültség állapota.

Stresszspirál

Sok ember szenved krónikus stressztől. A tartós stressz tipikus kísérő tünete az az érzés, hogy életünket már nem tudjuk irányítani. A legkisebb dolog is elég ahhoz, hogy úgy érezzük, betelt a pohár. A tartós stressz megbénít. Aki állandó stresszben él, egyre kevésbé tud teljesíteni a munkahelyén, gyengének érzi magát, feszült és nyugtalan. Nem tud lazítani, pihenni, túlhajszolja magát. Ez a tipikus stresszspirál. A stressz újabb stresszt generál.

A konfliktus

• Olyan ütközés, melynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe.
• A konfliktus egy olyan folyamat eredménye, amelyben valaki úgy érzi, hogy a másik fél egy számára fontos ügy megvalósításban akadályozza.
• A konfliktus összeegyeztethetetlen különbségeket jelent, ami ellentéthez vezet.
• A konfliktus egymás ellen irányul, a versengés pedig egy cél egymástól független elérésére.
• Gyakran erős érzelmi töltése van, indulatok kísérik.Ez nem mindig arányos a konfliktus valódi súlyával! Inkább függ a konfliktushordozók személyiségétől, mentális állapotától és a környezettől.

Konfliktusok forrásai: